Beszélgetni többnyire mindenki tud. Sokan szeretnek is, szoktak is. Elmondjuk, meghallgatjuk egymás történeteit, gondolatait, panaszait. Megosztjuk egymással a véleményünket, tapasztalatainkat, talán tanácsot is adunk egymásnak. Sokszor meg is könyebbülünk, ha jól elpanaszolhatjuk a bajunkat, bánatunkat egy hozzánk közeli ismerősnek. Talán egy hozzánk közel állóval még könnyebb is megosztani a problémánkat, mint egy idegennel. Talán a hozzánk közel állók jobban is ismernek minket, jobb tanácsokat adnak, mint egy idegen. Akkor miért lehet jobb, miben több és miben más egy coaching beszélgetés egy jó baráti beszélgetésnél? Egy baráti beszélgetés nem helyettesítheti a coachingot? Egy baráti beszélgetés nem segíthet?

Röviden: de segíthet.
Bővebben: általában nem segít.
Egészen pontosan akkor segíthet, ha a barát, azaz a beszélgetőpartner kifejezetten coaching szemlélettel folytatja a baráti beszélgetést. De az már nem egy baráti beszélgetés lesz, hanem végeredményben egy coaching.

Tehát akkor miben különbözik egymástól egy baráti beszélgetés és a coaching?
Alapvetően abban, hogy egy baráti beszélgetés során szinte kivétel nélkül, mindig olyan válaszokat fogsz kapni, amit a barátod, vagy ismerősöd tenne a Te helyedben a problémás helyzetben. Amit ő tenne, és nem amit Te. Egy coaching beszélgetés során viszont a coach a Te saját megoldásodat hozza ki belőled. Ugyanis nincs olyan problémád, amire ne lenne meg a megoldásod is, és a Te problémádra nincs is jobb megoldás, mint a Tied. Ezt tudja egy jó coach kihozni belőled, és ezt hozza ki belőled egy jól irányított coaching folyamat.

Fontos hangsúly van az irányítottságon. Egy baráti beszélgetés során rengetegszer lekerül a fókusz a valódi problémamegoldásról. Gondolj csak bele: hányszor és hányszor fordul elő, hogy a baráti beszélgetés során mesélsz valamit a beszélgetőpartnerednek, amire az ő rekaciója az, hogy ami veled megtörtént, az vele is hogyan és mennyire hasonlóan történt meg. Ez egyrészről valamilyen formában a párhuzamok, a hasonlóság, és a kötődés kifejeződése a beszélgetésekben, és ez egy hétköznapi, baráti beszélgetésben teljesen helyénvaló, csak ettől még nem lesz a beszélgetés megoldásközpontú. Továbbá, ha “sztorizásról van szó”, akkor abban szinte mindenki szeret saját magára figyelni, és a saját történeteit, a saját tapasztalatait és élményeit helyezi a fókuszba. És nincs ezzel sem semmi baj, ez egy ösztönös, és általános jellemzője a hétköznapi beszélgetéseknek, de ilyenkor a beszélgetés menete nem a megoldások irányába terelődik. Ha pedig nem így van, és a beszélgetőpartner valóban figyelmes, és kifejezetten segíteni akar, akkor - ahogy fentebb említettem - egy hétköznapi beszélgetés során jellemzően azt tudja tanácsként adni, amit az adott helyzetben ő maga tenne. Mindenki épp olyan tanáccsal fog ellátni, amilyen élethelyzetben ő éppen van, amilyen tapasztalatokkal ő éppen rendelkezik. Minden egyes tanács rendkívül szubjektív lesz, és valójában nem a Te helyzetedre adandó választ fogja tükrözni. Ezt követően aztán ahány emberrel beszélsz, annyi féle jótanácsot kapsz, és ember legyen a talpán, aki aztán ezek birtokában el tud igazodni, és jól tud dönteni.

Egy coaching folyamat során a coach ezzel szemben kifejezetten ügyel arra, hogy ne tanácsot adjon, hanem az adott élethelyzetet, a kérdést és a benned rejlő válaszokat objektíven láttassa veled. Olyannyira, hogy alapszabály, hogy a coach nem is ad tanácsot. Nem fogja megmondani neked a tutit. Nem fogja megmondani neked, hogy mit csinálj az adott helyzetben. Nem fogja megmondani, hogy mit és hogy kéne tenned. A coach tehát nem tanácsadó, hanem a kérdéseivel, és technikáival elvezet Téged a benned lévő válaszok, és megoldások feltárásához. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem ajánlhat technikákat, vagy nem hívhatja fel a figyelmedet bizonyos dolgokra. Dehogynem, de ezt nem tanácsként teszi. Inkább csak terelget a beszélgetésben. Egy rátermett coach ösztönösen ráérez azokra a szavakra, kifejezésekre, és helyzetekre, amik elvezethetnek Téged a megoldáshoz, és a coaching folyamat során nem hogy nem viszi el más irányba a diskurzust, hanem kifejezetten ezekre a megnyilvánulásokra tereli a figyelmedet, és ezek mentén irányítja a beszélgetést.

Mikor van tehát szükség baráti beszélgetésre? Akkor, ha csupán arra van szükséged, hogy a bajban valaki meghallgasson. Ilyenkor kár időt és pénzt áldozni akár coachra, akár pszichológusra, mert ezt egy jóbarát is szíves örömest megteszi. És egyébként nem is elhanyagolható, hogy lelkileg ez is sokat tud segíteni, és valóban egyfajta felszabadulást, megkönnyebbülést okoz, ha megoszthatjuk valakivel a terheinket. Egy darabig. Mert pár alkalom elteltével, ha már többször elmeséltük a történetünket, és már nem okoz megkönnyebbülést a problémában való lubickolás és a ventillálás, akkor előbb-utóbb érdemes lesz inkább a megoldásra helyezni a hangsúlyt.
Ilyen esetben van szükség coach-ra. Akkor, ha kifejezetten megoldást keresel, ha kifejezetten a számodra legjobb megoldást akarod megtalálni. Akkor, ha úgy érzed, hogy nehézségeid támadnak akár már a problémád megfogalmazásával, akár a megoldás megtalálásával, akár a meglévő megoldás véghez vitelével kapcsolatban. Ha úgy érzed, hogy elakadtál. Ilyenkor érdemes felkeresni egy arra érdemes coach-ot.

És mikor érdemes kifejezetten pszichológushoz menni?
Ez kiderül itt: a következő bejegyzésből.

Pázmányi Gábor, coach - www.pazmanyi.hu